Chapter Four
Amint bejelentkeztem Skype-on, Anna és Éva már rám is írtak - Norbi viszont nem adott semmiféle jelet magáról, ráadásul vagy láthatatlanba tette magát, vagy tényleg nem volt fent. Először Éva üzenetét néztem meg.
éva: szia, beszéltél annával?
A szemem egy pillanatra az állapotára villant.
Virrasztás: kezdő fázis
Megráztam a fejemet, majd gyorsan elindítottam a Skype hívást, mert akkor legalább látom az arcát, és a különös fejeket, amiket Skype-olás közben vágni szokott - néha, csak azért, hogy jó kedvet csináljon nekem, szokott ezekből a Skype-os fejekből selfiet csinálni, aminek én, természetesen nagyon örülök.
- Szóval? - kérdezte rögtön, és belehunyorított a kamerába. Rögtön elvigyorodtam.
- Igen, mehet a virrasztás - kacsintottam rá, majd gyorsan felmutattam a mellettem sorakozó túlélő-nasikat.
- Nem pont erre gondoltam... - húzta el a száját kellemetlenül, nekem pedig rögtön leesett, hogy őt nem az érdekelte, hogy jövök-e virrasztani (ebben valószínűleg biztos volt, egy ilyen fontos momentumot soha nem hagynék ki!), hanem arra, hogy tudok-e arról, hogy ki lesz még velünk - ugyebár, Norbi.
- Akkor? - tettetem az ártatlan, mert röhögni akartam egy nagyot azon, ahogyan Éva elkezd magyarázkodni, hogy "hát, tudod, ott lesz, anna... ööö... meg te, meg... ööö..." és így tovább. Lehet, hogy kicsit gonosz dolog volt tőlem, de felettébb élvezetes, gonosz dolog.
- Hát, tulajdonképpen annyi, hogy Norbi is velünk lesz, és tudom, hogy... hmm... hogy is mondjam... nem szívlelitek egymást.
- Miiihhh?! - legyintettem nevetve a kamerába. - Pff. Menj már! - forgattam a szememet. - Én nem vagyok olyan gyerekes, csökkent IQ-szintű ember, hogy valaki azért utáljak, mert... mert, hát, él.
- De nem vagy dühös? - kérdezte félve.
- Nem.
- Akkor jó, annyira féltem, hogy ki leszel akadva - fújta ki a levegőt. Szegény, tényleg be lehetett parázva, hogy most leharapom-e a fejét, vagy nem.
- Miért lennék kiakadva?
- Hát, tudod, mert... áh, mindegy, nem lényeg - legyintett. - Egyébként örülök.
- Minek? - húztam fel a szemöldökömet.
- Hát, annak, hogy így is maradsz.
- Miért ne maradnék? - ráncoltam a homlokomat.
- Norbi - válaszolta nemes egyszerűséggel.
- Ja, hát, eleinte gondoltam, hogy átmegyek hozzátok, és egy serpenyővel megverem, hogy mégis, hogy mer belerondítani a szokásos virrasztásainkba, de aztán rájöttem, hogy tavaly nyáron ő is mindig velünk virrasztott - érveltem.
- Ez igaz - biccentett. - Mindenesetre, tényleg örülök, hogy nem félemlített meg.
- Igen - bólintottam.
Ezután pár másodperc csend következett, Éva pedig olyan elgondolkodó fejet vágott, hogy tudtam, hogy csak egy kérdést tehet fel. És fel is tette:
- Tulajdonképpen, mi történt tavaly nyáron, ami miatt így utáljátok egymást? - vonta fel a szemöldökét.
Mélyen beszívtam a levegőt. Erről igazán nehéz dolog volt beszélni, még a legjobb barátnőmnek is, de már igazán megérdemelte volna, hogy tudjon róla. Szegény, az ominózus történés óta, csak annyit tud, hogy Norbi meg én rühelljük egymást, és ezért tartson minket távol egymástól, és mivel ő eléggé tapintatos, soha nem is kérdezett rá. Viszont, hiába akartam elmondani neki, tulajdonképpen alig emlékeztem rá, annyiszor próbáltam már elfelejteni - na jó, ez nagyon nem igaz, minden mozzanatra emlékszem, de ez jó fedősztorinak ígérkezett, szóval nem vetettem el a tervet, miszerint én már "el is felejtettem".
- Már... már nem is emlékszem rá - ráztam a fejemet.
- Akkor békét köttök? - kérdezte reményteljesen. - Már, ha, ööö... Norbi is benne lenne...
Szorosan összeszorítottam a szememet, majd megvontam a vállamat.
- Felőlem - préseltem ki magamból.
- Örülök - mosolygott.
- Én is - hazudtam. Mert, persze hazudtam, semmi kedvem nem volt kibékülni Norbival, ráadásul, még ha békéről is lenne szó, neki kellene felnyújtania a fehér zászlót (vagy alsót), mert, hogy én nem fogom, az tuti! - Amúgy már 18.11 van, nem kezdjük? - kérdeztem.
- Végül isss... - motyogta Éva. - Nekem Anna nem válaszol Skype-on, megpróbálom telefonon - mutatta fel a mobilját Éva.
- Oké - bólintottam -, addig én meg itt írogatok neki, közben meg hívogatom - vigyorogtam.
- Jó, akkor tegyük le - intett Éva, majd a kép eltűnt, és már csak a korábban lefolytatott elköszönéseink látszottak.
Gyorsan megnéztem, hogy Anna mit írt nekem.
annus♥: norbi csak később tud jönni, beszéltem vele, de mi kezdhetjük!!
Viszont, az állapota szerint már offline volt, pedig az üzenetet hat előtt, picivel küldte, szóval nem értettem, hogy akkor hogy is van ez? Hitetlenül elkezdtem rázni a fejemet, majd ráírtam Évára.
linda: anna eltűnt, norbi ott van a házban?
éva: most néztem meg, nincs
éva: hova tűntek ezek?
linda: lehet, hogy éjszakai titkos találkára mentek :D ;)
A gondolatra összeszorult a gyomrom. Hirtelen szédelegni kezdtem, és úgy éreztem, hogy leesek a székről. Igen, lehet, hogy az üzenetben inkább poén volt, de ki tudja, lehet, hogy tényleg találkoznak, Anna azt említette, hogy beszélt Norbival, erre ő eltűnik, aztán pedig kiderül, hogy Norbi sincs otthon - most mégis mire gondolhatnék, pont ugyan akkor mentek almát venni a kisboltba, vagy mi? Megráztam a fejemet; nekem nem szabadna ilyenekre gondolnom. Béke, békét kötünk Norbival, én pedig nem fogom őt utálni azokért, amiket tavaly tett velem, és nem török ki féltékenységi rohamban, amiért most éppen Annával van. De basszus már, milyen dolog már ez, hogy a megbeszélt időpontban mind a ketten lelépnek, hogy találkozzanak egymással?! Nem hinnék, hogy a kisboltba nem tudott volna valaki más lemenni, ráadásul, mély meggyőződésem, hogy Évát a szülei kérték volna meg erre a nemes feladatra, Norbi nehogy narancsot vegyen. Vagy lehet, hogy ezért kérette magához Annát? Hogy megtudja hogyan néz ki az alma? De hát akkor letöltött volna egy képet, és kész!
Viszont, akkor mégis hol a francban vannak mind a ketten?
éva: ez ugye nem gáz?
linda: micsoda?
éva: hát, hogy lehet, hogy találkoznak
linda: miért lenne az?
éva: hát, figyelj linda, szerintem, bármi is történt tavaly, biztosan megrázó lehetett, szóval nem hinném, hogy csak azért, mert az előbb azt mondtad, hirtelen világbéke lenne Linda-Worldben, mikor Norbi-City lázadozik :(( ://
linda: nincs gáz, szerintem én is felszedek egy új fiút, aztán kész ;)
éva: :/
linda: ?
éva: semmi
éva: ha, ajtócsapódás!
éva: meg jött Norbi!!
éva: éééés, igen
éva: annával volt
linda: mégis miért?
linda: ja, bocs, ez nem igazán tartozik rám
linda: mindegy is, csak úgy kitört belőlem
linda: bocs
éva: semmi ház
linda: milyen ház?
éva: gáz
éva: nagyon szar ez a billentyűzet
éva: a tied milyen?
linda: hát... olyan... billentyűs...
linda: mióta értesz te ezekhez a számítástechnikai dolgokhoz?
éva: itt N
linda: hogy mi a macskaszaros lódarázs?
linda: itt meg L
éva: LN :D
linda: ?
éva: olvasd ki hangosan :D
Először értetlenül ráncoltam a homlokomat (nem bírtam felfogni, hogy Norbi mégis mit keres a gépnél, és mégis miért írogat nekem Évaként, mert hát, lássuk be, ez így eléggé nevetséges volt. LOL.), majd lassan bólintottam, és motyogni kezdtem magamban, a két betű (LN) minden kimondható variációját.
- Lönö... Nölö... Ell... En... Ellen... óóóóó, ellen! - értettem meg. - Mi?! Miért ELLEN!?
linda: a béka LN
éva: természetutáló vagy? :D
linda: *béke
éva: neked is rossz a billentyűzeted? :D ;)
éva: AZT PRÓBÁLD MEG!
linda: éva visszatért ;)
éva: igen, ide furakodta magát, szóval én megyek
linda: úgy kell, te még véletlenül se harcoljál vele arról, hogy menjen onnan, mert beszélünk
linda: hy
éva: cső
éva: anna is bejelentkezett szóval ott beszélünk! :)
linda: oké :)
Hátradőltem a székemben, és visszapörgettem a beszélgetést. Hát, nem volt igazán tartalmas, le lehetne rövidíteni egy szimpla "LN-re, meg hy-ra".
Aztán, mielőtt még mélyebben is beleáshattam volna magamat abba a témába, hogy én mennyire, de mennyire utálom, amikor Norbi írogat nekem, megszólalt a Skype, és azt írta ki, hogy "annus♥, éva", ezért pedig hatalmas kő esett le a szívemről, mert hát, így legalább nem kellett rögtön Norbival is beszélnem.
- Sziasztok! - köszöntem be.
- Nem, Éva még nem vette fel - morogta Anna, a képernyőt mereven bámulva. Imádom, hogy neki megvan az a prémium szolgáltatása miszerint csoportos beszélgetéseknél is láthatjuk a másikat.
- És, hol voltál? - tettem fel az ártalmatlannak látszó kérdést, de közben pedig majd' megszakadt a szívem.
- El nem tudod hinni! - nézett most már rám, a szeme pedig felcsillant, az addig elásott reménytől. - Norbival találkoztam!
- És, csak úgy véletlenből, vagy esetleg... - puhatolóztam tovább, (szerintem) kicsit sem feltűnően.
- Nem, megbeszéltük - vigyorgott.
- És, mi volt? - kérdeztem egy vállvonással és egy ál-unalmas arccal.
- Hááát - kezdett bele -, megbeszéltük, hogy valamikor találkozhatnánk úgy, előre, rendesen megbeszélve, mármint, érted, na...
- Szóval, hogy menjetek randizni?
- Igen!
- Az... király - bólintottam komoran.
- Ugye? - lelkesült fel Anna. - Szerintem... - Itt pedig magyarázni kezdett.
De én már oda sem figyeltem rá. Bezzeg, őt elhívja rabira. Bezzeg vele törődik.
Arra a gondolatra, hogy Anna és Norbi randizni fognak (brr) elkomorultam, és hirtelen semmi kedvem sem lett az egész virrasztós dologhoz, de amikor már majdnem rányomtam a piros gombra, eszembe jutott, hogy mennyire gyanús lenne már, hogy pont ezután a téma után megy el a kedvem az egésztől, Éva is rögtön rájött volna, hogy nincs itt semmi féle béke, ráadásul Anna is kombinálni kezdett volna, hogy én tuti féltékeny vagyok rá (ami ugyan igaz, de, hát... akkor is), meg az ő, Norbival való, jól ápolt kapcsolatára (ez is igaz...), így inkább csak magamra tettem egy mosolyt, és próbáltam annyi érdeklődéssel végighallgatni Anna beszédét (fogalmam sincs, hogy miről volt szó), mint ahogyan Éva szoktak.
Aztán azt vettem észre, hogy, pont abban a pillanatban, amikor Anna rám nézett és azt kérdezte, hogy "na, szerinted?", üzenetem jött (Skype-on), ráadásul nem is akárkitől - Norbi írt.
Gyorsan Annára néztem. - Ja, persze, neked van igazad.
- Na, ugye! - bólogatott helyeslőn, majd újra elmerült a maga kis világában, én pedig átkattintottam Norbihoz.
N-men: te is virrasztasz? (csak mert, végül nem válaszoltál)
linda: igen
N-men: és anna is?
linda: kérdezd meg tőle, mi vagyok én, kis csicska?
N-men: nem akarok ráírni
linda: igen, virraszt
N-men: cool
Persze, én csak annyit kapok, hogy "és anna is?", Anna meg azt, hogy "cool". Na most, őszintén, melyik a jobb?
linda: most viszont mentem
linda: éva most jött be csopiba
N-men: pls, várj, megyek én is
linda: hát, gyere
Ezután pedig visszamentem a csoporthoz, ahol Éva, a kamerát elmélyülten nézve hallgatta Anna beszédét. Egy pillanatra elcsodálkoztam azon, hogy hogyan képes így, ilyen néma csendben hallgatni ezt, de aztán rájöttem, hogy lehetséges, hogy ő is az én ha-nem-hallom-nem-igaz módszeremet alkalmazza (azaz itt, a ha-nem-hallon-nincs-gáz módszer).
Mindenesetre intettünk egymásnak, majd amikor Norbi is csatlakozott a hívásba, és megjelent előttem az unott arca, összeszorult a torkom. Mégis hogy akarnak ezek randizni, ha Norbi Anna pár szavától is megőrül (rossz értelemben)?
Neki nem köszöntem, nem tátogtam "sziá"-t, nem intettem, még csak egy apró biccentést sem engedtem meg magamnak - mereven bámulni kezdtem a kamerát, hogy Anna azt lássa, mennyire figyelek.
Aztán egy pillanatra abbahagyta a beszédet, én pedig felébredtem az Anna-sokkból, és levert a víz a gondolatra, hogy mi van, ha kérdezett tőlünk valamit.
- Mind itt vagyunk? - kérdezte hirtelen.
Értetlenül meredtem rá. - Ha nem vársz plusz egy főt - vontam meg a vállamat.
- Jó, akkor indítom a felvételt.
Lefagytam.
- Mi, milyen felvételt? - akadtam ki.
- A felvételt - nézett jelentőségteljesen a kamerába, de én még mindig homlok ráncolva meredtem rá, így kicsit pontosított. - Tudod, az előbb mondtam! - Ijedt nézés, Évától - ha Anna megemlíti azt, hogy "az előbb mondtam", akkor nagy gáz van, mert mi, ugyebár nem figyeltünk... és háát... ebből adódhatnak problémák. - Elmeséltem, hogy valaki beszólt az ilyen Skype-olós videók miatt, én meg lecsesztem, hogy jókat röhögünk, és, hogy ez milyen jó dolog, és, hogy ma is kéne csinálni, mert szerintem ez jó ötlet. Erre te azt mondtad, hogy igazam van, azaz, hogy kéne csinálni! Belementél! - Ijedt nézés az én részemről. - Most miért vágsz ilyen fejet? Azt hittem, hogy már kinőtted ezt a "nem-akarom-hogy-meglássanak-a-neten" szindrómádat! - Ijedt nézés, Norbitól. - Srácok, ti benne vagytok? - Ijedt nézés, ismét tőlem. Aprón rázni kezdtem a fejemet, de mivel Norbi amúgy is YouTube-os, ő nem tudott ellenkezni (neki ez a kis plusz szereplés semmi), Éva meg, ugyebár, szerepelt néhány videójában, mint rokon, szóval már ő is fent van. Na de én - a legutolsó alkalomnál, amikor Anna rá akart arra venni, hogy szerepeljek egy ilyen "MyBestFriends", azaz egy MBF-videójában (pont tavaly nyáron...), közöltem vele, hogy nem, és, hogy ilyen soha többé eszébe ne jusson, de sajnos nem lehetett ennyiben hagyni, szóval az a MBF-nap, eléggé rosszul sült el, miattam. - Akkor oké - bólintott. Ijedt nézés, mindenkitől. - Ééés, felvétel indu... - Itt pedig megszakadt a hívás.
Nem azért, mert elment a net, vagy mert történt valami meghibásodás - nem, egyszerűen csak rámentem arra a piros gombocskára, és megnyomtam, hogy véget vessek a kínszenvedésnek.
Párszor még próbáltak visszahívni, de miután hatodszorra (vagy tizedszerre?) is kinyomtam, belátták, hogy ebből nem lesz semmi - eleinte Norbi is írt nekem, de miután neki is sikeresen elrontottam a kedvét, békén hagyott.
N-men: miért nem jössz vissza?
linda: videó
N-men: ez csak videó, nem nagy cucc
N-men: a tavalyi azért durvább volt... ;)
linda: az volt :D
N-men: na, pls, legyen itt rajtam kívül is egy normális, emberi lény
linda: ott van anna
N-men: mondtam, rajtam kívül
linda: hát, akkor mégis, hogyan akarsz vele randizni?
Erre pedig már nem válaszolt - én pedig kénytelen voltam feltenni magamban a kérdést, hogy szerinte én mégis honnan tudom ezt. De, mivel nem válaszolt, már azt is biztosra tudhattam, hogy igaz a hír.
Egy ideig még Éva is próbálkozott, de miután csak komor, egyszavas válaszokat adtam, azt mondta, hogy feladja, majd otthagyott.
Azt már nem tudtam, hogy ők eközben beszéltek-e Skype-on, meg, hogy utána, de másnap mind a hármójuknak, az egyik, még az este folyamán kreált, kedvenc poénja volt az állapota.
Norbi: kutyakakiba lépés lvl4835873587 :D
Anna: tudjátok hogy összeállunk (mint két kicsi legóó) ;)
Éva: YouTube-mániások szektája
Nekem pedig összeszorult a szívem a gondolatra, hogy hiába volt rossz az a tavalyi utolsó MBF-nap, másnap mind a négyünknek, ugyan az volt az állapota.
MBF-nap, LOL
First MBF(My-Best-Friends) day
Úgy volt, Évánál találkozunk, de végül Annánál gyűltünk össze, hogy megtartsuk, a kitudjahányadik MBF-napunkat, amikor is: halálra szívatjuk egymást, megverjük egymást MBF-sakkban, idióta selfieket csinálunk, "felelsz vagy mersz?"-ezünk, kártyázunk, "fekete, fehér, igen, nem"-ezünk, és további ilyen beteg MBF dolgot csinálunk.
Éppen egy "fekete, fehér, igen, nem"-játszma közepén tartottuk (mind a négyen nagyban igyekeztünk elkerülni a négy tiltott szót), amikor Anna hirtelen felállt és elővette a kamerát.
- Mit csinálsz? - kérdeztem.
- Hát, látod... - vonta meg a vállát, miközben a kamera mögött nyomkodott gombokat.
- Persze, de, miért? - értetlenkedtem, közben pedig igyekeztem jól megválogatni a szavaimat.
- Hát, hogy viszünk bele egy kis izgalmat - kacsintott.
- Izgalmat?
- Aham - bólintott.
- Minek? - ráncoltam a szemöldökömet.
- Hogy ne legyen olyan sivár és fekete ez a délután.
- Azt mondtad, hogy fekete! - kiáltott fel Éva, majd a szájára tapasztotta a kezét. - Basszus... - húzta el a száját.
- Már miért lenne az? Eddig is tök jól elvoltunk, nem? - néztem körbe, oda sem figyelve arra, amit Éva mondott.
- Azt mondtad, hogy nem - közölte velem Éva.
- Hát, képzeld, szerintem nem, nézd meg Norbi arcát, halálra unja magát a mi unalmas társaságunkban! - mutatott Anna idegesen Norbi felé.
Az illetékes csak hanyagul megvonta a vállát. - Nekem mindegy. - Előkapta a telefonját és elfoglalta magát.
- De ne legyen mindegy, úristen, egy videós kap az ilyen fantasztikus alkalmakra, te nem?! - csapkodott Anna.
Norbi meg se hallott minket, csak nyomkodta a telefonját.
- Lányok, veszítettetek - jelentette ki Éva.
- Hagyd már békén, igaza van, minek ide ez a valami!? - kezdtem el én is ordítani.
- Mondjuk én is... - húzta el a száját Éva.
- Azért, hogy megörökítsük ezt a nyamvadt pillanatot! - védte magát Anna.
- De nem baj - legyintett Éva.
- Még több millió ilyen délutánunk lesz! - kiabáltam. - Ezt az egyet nem lehetne kihagyni?!
- NEM! - válaszolt Anna.
- Azt hiszem, Norbi nyert - suttogta Éva.
- Miért nem!?
- Mert utána már nem lesz ugyan olyan! - mutogatott Anna.
- És ugyan miért nem?! Tudtommal nem fogjátok átfesteni a falat!
- Norbi, nem örülsz? - kérdezte Éva Norbitól.
- De, lehet! - ordított Anna.
- És, ha igen, akkor mi lesz?!
Norbi morgott egyet Éva kérdésére, habár biztos, hogy nem neki szánta, hanem a játékban "váratlanul" felbukkanó akadályoknak.
- MÁS LESZ! - kiabált Anna teljes erejéből.
- Szerintem nem - rázta a fejét Éva. - Ezekkel játszani... - mutatott ránk.
- NEM LESZ MÁS! - kiabáltam vissza.
- Rémesek - jelentette ki Norbi.
- ARGH! Mi bajod van, Linda? - kérdezte Anna.
- Semmi! - válaszoltam ingerülten.
- Akkor nem vitatkoznátok ilyen hevesen... - motyogta Éva.
- Pontosan! - mutatott Anna Évára, igazat adva ezzel neki. - Szóval, mi a bajod?
- Utálom, amikor egy ilyen közös programon levideózol minket! - fakadtam ki.
- Mégis miért? - nézett rám értetlenül Anna. Most már nem kiabált, a hangja egész nyugodt volt.
- Hát, mert ez... hogy is mondjam... olyan intim dolog... végül is, nem a YouTube közönségednek vagyunk barátok, és nem nekik tartjuk ezeket a délutánokat - hadartam.
Pár percig néma csönd volt.
- Jó - biccentett Anna. - Elteszem.
Azzal elrakta a kamerát.
- Akkor most mi legyen? - kérdezte, amikor visszaült a helyére.
- Hát, Norbi nyert - biccentett Éva Norbi felé.
- Igen - bólintottam.
- Ja - értett egyet Norbi.
- Jól van, most már abbahagyhatod - közölte vele Anna.
- Micsodát? - nézett fel a telefonjából.
- Te ide se figyeltél? - háborodott fel Anna.
- Mire? - kérdezett vissza.
- Hát, a játékra!
- Milyen játékra?
- ÚRISTEN! - akadt ki teljesen.
- Mi van?! - értetlenkedett Norbi.
Én és Éva összenéztünk és egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
Norbinak megvolt a titkos módszere, hogy megnyerje a "fekete, fehér, igen, nem"-játszmákat. Oda sem figyelt rájuk.
- De most komolyan, mi van? - kérdezgette folyamatosan.
Mi pedig csak nevettünk Évával, aztán Anna is beszállt, Norbi pedig, látva, hogy egy ideig nem fogjuk abbahagyni visszatemetkezett a telefonjába.
Utána még várt ránk egy véres "felelsz vagy mersz?", és további őrült dolgok. Hajnali kettőkor dőltünk ki, egyszerűen csak ráborultunk a másik hálózsákjára, oda sem figyelve, hogy ki fekszik mellénk.
Másnap reggel Norbi mellkasán ébredtem, ő még aludt.
Gyorsan átfordultam a másik oldalamra, hogy még látnom se kelljen őt aludni, mert azt hittem ott pukkadok meg.
Akkor aludtam először Norbival.
♥ a szerelem beteljesülésének időpontja:
6:49
félek a 
2014. május 11., vasárnap